Feltűnően olcsó volt a farmerod? Valami nem stimmel...

Nem túlzás talán azt állítani, hogy az átlagember által megfizethető, olcsó ruhák jelentős részét éhbérért dolgozó, napi 12 órában a varrógépeik fölé görnyedő nők és férfiak varrják valahol a fejlődő országok lepusztult, életveszélyes ruhagyáraiban. Akit ez egy kicsit is zavar, abban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mennyibe kerülne az a ruha, amelynek előállítása biztosan nem került senki egészségébe vagy neadjisten életébe. A cikkben a farmergyártók háza táján nézünk körül.

A gyártás során felmerülő problémák

A divatot diktáló ruhaipar előszeretettel gyártatja a termékeit olcsó munkaerővel. Az olcsó munkaerőt lelakatolt vészkijáratú, működésképtelen poroltókkal ellátott, veszélyes, rosszul megépített üzemekben dolgoztatja Banglades, India, Indonézia és számos fejlődő ország városaiban. Hiába küzdenek a munkabiztonság növeléséért különböző szervezetek, a halálos tűzesetek, üzemi balesetek száma nem csökken.

A varrodákban azonban nem csak az épület veszélyes. Rengeteg a mérgező anyag, a farmernadrágok esetében például az indigó ruhafesték, ami kőszénkátrányból és mérgező vegyszerekből készül, és a Kínában gyártott farmerek 90%-át ezzel festik. A farmergyárakból kikerülő szennyvíz többek között az idegrendszert károsító (neurotoxikus) és rákkeltő nehézfémeket is tartalmaz – nem meglepő, hogy a textiliparban dolgozók között kiemelkedően magas bizonyos rákbetegségek előfordulási aránya.

Hasonlóan életveszélyes a koptatott nadrágok gyártásánál alkalmazott, elavult módszernek tekinthető homokszórás, ami ugyan olcsó, de halálos lehet a porszemeket belélegző és szilikózist kapó munkások számára. A legtöbb cég manapság már nem homokszórással végzi a koptatatást, de az Al Jazeera talált Kínában olyan üzemeket, ahol még mindig ezt a módszert használják.

Ha ez még nem elég, meg kell említenünk a vizet is: a World Wildlife Fund (WWF) becslése szerint egyetlen farmernadrág előállításához 11.000 liter vízre van szükség (beleértve a gyapottermesztést is). Ehhez képest ezek a hatalmas vízigényű gyárak pont olyan helyeken és - sokszor szárazság sújtotta - országokban működnek, ahol a víz élet-halál kérdése.

A már említett gyapottermesztéshez rengeteg műtrágyát és rovarirtó szert használnak, amellyel – egyebek mellett - az élővizeket szennyezik. A NIH statisztikái szerint 1 millió ember (nagyrészük mezőgazdasági munkás) hal meg évente a növényvédőszer-mérgezés miatt.

Mennyit fizessünk minimum…

Bangladesben a farmernadrágok anyagköltsége kb. 2,75£. Ha a ruhagyári munkás minimálbére 48£ egy hónapban, akkor – a fejenként havonta legyártott nadrágok darabszáma alapján - nagyjából 42 penny a munkaköltség nadrágonként. Szuper, 3,20£ egy farmerért… De ebben nincs benne a szegecs, a cipzár, a varroda (biztonságos!) működtetésének költsége, a mosás, koptatás, szállítás, vámoltatás, marketing stb.!
Az iparágban dolgozó ruhatervezők szerint éppen ezért 15£ alatt (~5400HUF, 2016.aug.23-i árfolyam alapján) képtelenség kihozni egy nadrágot a varrodai alkalmazottak veszélyeztetése és kihasználása nélkül. 5500 forintnál olcsóbban tehát semmiképp ne vegyünk farmernadrágot.

…és maximum (ha zöld és etikus farmert szeretnénk)?

Ha tényleg nyugodt, zöld és fair, igazságos lelkiismerettel akarjuk hordani a farmerünket, keressünk olyat, amelyiket a fent felsorolt problémák kiküszöbölésével állítottak elő. Azaz bio pamuttal dolgoztak, természetes, növényalapú ruhafestéket használtak, a festésnél és mosásnál figyeltek a (jelentősen!) csökkentett vízhasználatra és karbon-kibocsátásra, nem használtak veszélyes vegyszereket, a koptatást homok helyett lézerrel vagy ózon alkalmazásával végezték. Fontos az is, hogy az adott ruhaipari cég ismerje és ne titkolja beszállítói kilétét; fordítson figyelmet az alkalmazottak munkabiztonságára és garantálja méltányos fizetésüket. Jobbaknál a független, non-profit Fair Wear is megfordul, segít a munkakörülmények javításában, és jelentést készít a gyárban tapasztaltakról. Aki B-Corp tanúsítvánnyal is rendelkezik, elmondhatja magáról, hogy az alapszabályában foglaltak alapján a cég legalább annyira törődik a környezettel és az emberekkel, mint a profittermeléssel.
A Project Just elnevezésű oldalon nem csak arra vonatkozóan talál információt a fogyasztó, hogy a ruhák hogyan készülnek napjainkban, hanem egy útmutatót is, amely a leginkább tudatos cégeket tartalmazza. A farmernadrágok esetében ilyen cég a Kings of Indigo, Patagonia, Nudie Jeans, MUD Jeans és a Levi’s Water>Less line, mindegyiknél 70-80£-ba kerülnek a legolcsóbb nadrágok.

Meg is van tehát a válasz: 70£ körüli összegért, azaz nagyjából 25.000 forintért kínálja a piac a garantáltan etikus, és környezetbarát nadrágokat. Ha egy farmer ennél is drágább, az nem feltétlenül jelenti, hogy megfelelő körülmények között készült, de az biztos, hogy a készítésébe nem halt bele senki. Viszont ha gyanúsan alacsony az ár, tegyünk egy szívességet a bangladesi, kínai és indiai munkásoknak, és ne vegyük meg a munkaerő és természet kizsákmányolásával készült nadrágot!

Forrás: http://www.refinery29.uk/2016/06/114199/ethical-clothing-costs