Kérdésed van?
Írj nekünk!
Hét ötlet, ami távol tartja a gyerekeket a képernyőtől
A kanadai újságíró, Katherine Martinko házában nincs TV, nincs tablet, csak két jelszóval ellátott okostelefon a szülőknek (játékok nélkül), és egy számítógép az anyuka munkájához, amit a gyerekek nem használhatnak. Azaz úgy nőnek fel, hogy otthon nincs képernyő, ami elvenné az idejüket és figyelmüket… a játékról :-)
Katherine tudja, hogy a legtöbb mai szülő szerint ez kissé „régies” felfogás, és sokan nem is értik a családot. Fenntartja azonban a véleményét, mely szerint nem tudunk eleget a képernyőfüggés hatásairól, ld. hogy mit művel a gépezés gyermekeink fejlődő idegrendszerével - az azonban biztos, hogy rengeteg időt elvesz más, valószínűleg hasznosabb tevékenységektől.
A gyakorlatban természetesen elég nehéz kivitelezni a képernyőmentes életet. Ha nincs mit bámulni, a gyerekek zajosabbak, energikusabbak, féktelenebbek, és sokkal inkább jelen vannak egész álló nap. Ha nem görnyednek megbabonázva egy iPad fölé valamelyik szoba mélyén, akkor – nem meglepő módon – pont úgy viselkednek, mint a gyerekek: versenyt futnak a lakásban (mindenen és mindenkin keresztül), bunkereket építenek a porszívó útjába, és gödröket ásnak a frissen beültetett kertbe.
Ha valaki ezt az utat választja, nyilván meg kell oldania, hogy a gyerekeit lekösse azokban a kritikus pillanatokban is, amikor korábban a tabletért nyúlt, és a gyermek kezébe nyomta, csak végre nyugta legyen. Kimondhatjuk bátran: valahol a szülőket csábítja leginkább a békét, csöndet hozó, és a gyerekek állandó nyaggatását megszüntető képernyő. A szülő dolga tehát monitorok nélkül jelentősen nehezedik.
Ha mégis belevágunk, az alábbi ötletek segíthetnek „leszedni” a gyerekeket a gépről és megkóstoltatni velük egy teljesebb, tapinthatóbb – hangosabb, őrültebb, és bulisabb - életet.
1. Szabaduljunk meg a képernyőktől!
Szó szerint! Tüntessük el mindet az otthonunkból. Ha csak ide-oda eltesszük őket, akkor egy ideig talán megfeledkeznek róluk a gyerekek, de hamarosan kérni fogják a tabletet, laptopot, TV-t. Viszont, ha egyik sincs a házban, akkor hiába a könyörögés, nem lesz gépezés. Vigyük véghez, amiről titokban mindig álmodtunk: adjuk/ajándékozzuk el a TV-t és a tablete(ke)t és kezdjünk új életet!
2. Ne spóroljunk a minőségi „játszóruhán”
Ne hagyjuk, hogy a ruhán múljon a szabadtéri játék! A kint töltött időnél nincs fontosabb egy képernyőmentes otthonban. Vásároljunk jó minőségű, esőben, hóban, szélben is használható vízhatlan és meleg ruházatot, olyat, ami tetőtől talpig védi a gyermeket, és mozogni is hagyja. Inkább erre költsünk, mint márkás pólókra és cipőkre.
3. Olyan kertünk legyen, ahol öröm a játék
Nagyon sok gyerek él olyan kertes házban, ahol vagy kerítéssel van elkerítve a játszórész, vagy féltve óvott, esetleg permetezett a pázsit. A gyerekek a kertbe azért mennek, hogy csináljanak valamit. A kert olyan hely kellene, hogy legyen, ahol lehet fára mászni, faleveleket kupacokba rakni, faágakkal harcolni, sárban dagonyázni, homokozni, kavicsokkal és vízzel játszani – lehetőleg szabadon és órákig. Lehet, hogy nem lesz magazinba való a kert kinézete, de ha egészséges és boldog a gyerekünk, megérte a rendezetlenséget :-)
4. Fontos a sok jó könyv
A gyerekek biztosan megszeretik az olvasást, ha jó könyvekkel vannak körülvéve. Töltsük meg a polcokat mindenféle történettel, és olvassunk sokat a gyerekeinknek. Minél többet olvasunk, annál valószínűbb, hogy gyermekünk maga is lelkes olvasó lesz majd. Sőt, eljön az idő, amikor a nagyobbak olvasnak fel a kisebbeknek!
5. Adjunk nekik feladatokat
Minél idősebbek a gyerekek, annál több házi- és ház körüli munkát tudunk velük megosztani. A teendők végzése közben nagyokat beszélgethetünk, ők pedig értékes tapasztalatokkal és tudással gazdagodnak, ld. mint amilyen a főzés, a kétség kívül egyik legfontosabb „tudomány”.
Katherine édesanyja szerint: „Csináljuk együtt a házimunkát és beszélgessünk vég nélkül. Meséljünk történeteket söprögetés és krumplipucolás közben. A gyerekeknek nagy szükségük van olyan felnőttekre, akik beszélgetnek velük és megmutatják a dolgok csínját-bínját."
6. Nem a játékok mennyisége számít
Sokkal inkább az a fontos, hogy egy adott játékot hányféleképpen lehet újragondolni, variálni, más játékokba integrálni, azaz mennyire lehet vele kreatívnak lenni. Ott van mindjárt a sakk: a nagyobbak komoly partikat játszanak, de ha belefáradtak, kitalálnak új lépegetős játékokat; a kicsik bőröndnek vagy dobnak használják a fadobozt, színek és méretek szerint sorakoztatják a bábukat, akik aztán autókba ülnek és bejárják a kertet, élükön a királlyal és a királynővel, természetesen :-)
(ld. vonatkozó cikkünket az Érdemes rápillantani rovatban)
7. Építsünk bunkert
A gyerekek ösztönösen vágynak a kuckós, privát terekre, ezért a bunkerépítés soha nem veszti el a varázsát és izgalmát. Legyünk türelmesek, és ne boruljunk ki a felforduláson – mindent el lehet majd pakolni a helyére :-)
Megjegyzés: A cikk sajnos nem tér ki a gyermekeket érő óvodai/iskolai hatásokra, azaz arra, hogy hogyan kezelhető a „mindenki tabletezik, csak én nem” panaszáradat, ami a gyermekünk részéről valahol jogosnak tekinthető, és külön cikket érdemel. Arról nem is beszélve, hogy az iskolában már alsó tagozatban is kaphatnak a gyerekek olyan feladatot, amit számítógépen kell otthon megcsinálni. A képernyőmentes otthon tehát valószínűleg könnyebben megvalósítható kisebb gyermekekkel, de a nagyobbaknak is szigorú korlátokat érdemes szabni a géphasználatban. (a Szerző)
További ötletek szülőknek:
Hazai képernyőmentes példa kisgyermekes családtól
Ebben a cikkben pedig arra találunk tippeket, hogy hogyan csökkentsük le a sokórányi telefonhasználatot a hétköznapok során.
Fordította, összefoglalta, itt-ott kiegészítette: Antal Orsolya, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. januári (104.) számában.
Kapcsolódó kislábnyomos olvasmányok:
Hogyan töltsünk kevesebb időt telefonunkkal?
Kalandötletek monitorbámulóknak
Képek forrása: Antal Orsolya és Vadovics Edina/GreenDependent