Kérdésed van?
Írj nekünk!
Közösségi kórház Indiában
Az 1980-as évek elején született meg a Shaheed közösségi kórház álma Dalli-Rajhara-ban, India Chhattisgarh államában (ld. térkép). Olyan kórházat szerettek volna megálmodói, amelyet a helyi, nagyrészt fizikai munkát végző lakosok építenek fel, és az ő jól-létüket szolgálja. Fontos cél volt az is, hogy a kórház szinte mindenki számára elérhető áron nyújtson egészségügyi szolgáltatásokat.
A történet úgy kezdődött, hogy néhány elkötelezett ember, aki fontosnak érezte, hogy a helyi egészségügyért tegyen valamit, felhívást tett közé a lakosok között: aki szeretne az egészség érdekében tenni, jöjjön, és csatlakozzon hozzájuk. Így kezdetben 109 helyi munkás részvételével alakult meg először egy bizottság, majd egy szövetkezet. Később a szövetkezet mobilizálta a lakosságot a kórház létrehozása érdekében.
Az emberek közül sokan a fizetett munkájuk mellett naponta 1-2 órában, önkéntesen, a kórház építésén majd később működtetésén dolgoztak. Az építéshez sokan anyagilag, legtöbbször kis összegekkel is hozzájárultak. Annak ellenére, hogy a lakosság nagyrészt szegény, senki nem érezte ezt tehernek, mert a saját kórházukat építették, amely mára őket, gyerekeiket, a közösségüket szolgálja.
Eleinte még nem a kórház, hanem egy gyógyszertár működött, félig-meddig önkéntes alapon. A gyógyítás és gyógyszerek biztosítása mellett a helyi közösséget az alapvető higiéniára és a betegségek megelőzésére is tanították. Továbbá, az orvosok és nővérek a helyi lakosok oktatásával is foglalkoztak, hogy minél többen tudják a betegségek megelőzéséhez szükséges ismereteket terjeszteni.
A kórház a helyi közösség életében aktívan részt vesz: dolgozói ott vannak közösségi rendezvényeken, összejöveteleken, sőt, a kórház maga is szervez ilyeneket.
Fontos az is, hogy a nyugati orvoslást a hagyományos és ájurvédikus gyógyítás elveivel ötvözik. A lakosokat támogatják abban, hogy a hagyományosan használt és bevált gyógymódokat továbbra is nyugodtan hasznosítsák, alkalmazzák, terjesszék.
A kórház életében ma a legnagyobb kihívást az orvosok megtartása jelenti: a legtöbb orvos nem szívesen dolgozik egy közösségi kórházban, amely az államtól, kormánytól független, így 4-6 évnél többet nem sokan töltenek el itt. A másik nehézség, hogy a kórház működtetése a közösség önkéntes hozzájárulására, részvételére épült mindig is. Azonban ma, amikor a munkavállalás és munkáltatás szerkezete átalakult, és sokan nem állandó munkahelyen, hanem egyszerre több helyen is különböző és gyakran változó időbeosztásban dolgoznak, az önkéntesség meggyengült és nehezen kiszámíthatóvá vált.
E nehézségek ellenére a Shaheed kórház ma 120 ágyas intézmény, amely 100 km-es körzetben gyógyítja a betegeket és támogatja a közösséget. Anyagi támogatást semmilyen kormányzati vagy segélyező intézménytől nem kap, de önkéntesek az ország egész területéről, sőt külföldről érkezve is támogatják. Szolgáltatásaiért a helyi lakosok által megfizethető árat kér. És a kezdetek óta a helyi munkások szövetkezeteként működik, amivel egy működő, közösségi alternatívát mutat a gyógyításra és egészségmegőrzésre.
Szerző: Vadovics Edina, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2017. decemberi (103.) számában.
Forrás: videó a kórház történetéről ITT
Képek forrása: wikipedia, vikalpsangam.org és a kórház honlapja: http://www.shaheedhospital.org/index.html