Magasabb számla vagy több adó – Paks II mindenképp drága lesz
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója a Vasárnapi Híreknek adott interjúban beszélt a paksi beruházás gazdasági problémáiról.
Az interjúban a szakember leszögezi: más épülő atomerőművek példái alapján a 12,5 milliárd eurós (mintegy 3750 milliárd forintos) tervezett költség a beruházás végére minimum 2-3 milliárd euróval (a jelenlegi árfolyamon mintegy 660-990 milliárd forinttal) lesz magasabb. A drágulás okai között a projekt késése éppúgy közre játszik majd, mint a már most is akut építőipari kapacitás- és munkaerőhiány, vagy az EU-szabványoknak megfelelő technológiák és kivitelezés felára. A többletköltségek miatt az is lehetséges, újabb hitelt kell felvenni a beruházásra, ami persze további kamatokat és költségeket jelentene.
Emiatt az új reaktorokban megtermelt áram megawattonkénti ára akár 80-100 euró is lehet (az új, európai szabványok szerint épített erőművek nem képesek ezt 100 euró alatt megtenni), szemben a hivatalos kommunikáció 55 eurós „olcsó” előrejelzésével. Az olcsó paksi atomenergia mítoszát tovább árnyalja, hogy az irányadó európai áram tőzsdéken a 2020-as évekre jegyzett árak 35-40 euró/MWh körül mozognak – azaz nem csak a várható, de még a kormányzat által kommunikált árszintnél is alacsonyabban. A magasabb előállítási díjat végül mindenképp a társadalom fizeti meg: ha nem magasabb ár, akkor magasabb adó formájában.
Egy másik, sokkal kevésbé ismert problémakört jelent Paks I és Paks II esetleges párhuzamos működése. Előbbi 2000 megawattos teljesítménye jelenleg az ország áramszükségletének 45-50 százalékát biztosítja, amit Paks II két új blokkja egyenként 1200 megawatt teljesítménnyel egészítene ki. Azaz, a két erőmű tervezett összkapacitása önmagában fedezni tudná az ország áramszükségletét, amire azonban folyamatosan nincsen szükség. Az áramfogyasztás ugyanis időben ingadozik: míg a fogyasztás napközben nagy, reggel és este pedig még ki is csúcsosodik (ilyenkor vasalunk, szárítunk hajat, főzünk és sütünk), éjszaka jóval alacsonyabb.
Mivel a villamos energia tárolása jelenleg igen korlátozott lehetőségekkel bír, a termelést a fogyasztáshoz kell igazítani. A felesleges áram mennyiséggel ugyanis valamit kezdeni kellene, de a tárolásnak technikai akadályai, az exportnak pedig piaci problémái vannak, mivel az éjszakai és ünnepnapi túltermelés más országok számára is probléma. Még az is előfordul, hogy az átvételért fizetni kell. Az atomerőmű termelési kapacitása ugyan csökkenthető (bár nem olyan rugalmasan, mint pl. egy gázerőmű esetében), de ez költségcsökkenéssel nem járna. Így ha a két paksi atomerőmű párhuzamosan létezik majd, „az egy pénzügyi csőd lesz” – jósolja a szakember.
Mindezek miatt Mártha Imre úgy látja, jobb lenne még most, a beruházás tényleges megkezdése előtt átgondolni és újraértékelni a projektet, módosítani, de akár törölni is a Roszatommal kötött szerződést. Ez ugyanis a beruházás megkezdését követően jóval nehezebb, s főként: jóval költségesebb lesz. Az építkezés megkezdése után ugyanis nem csak a feleslegessé váló építkezési költségekkel, de az építmények visszabontási és a terület rekultiválási költségeivel is számolni kell.
Mártha az új erőmű építését ugyan nem utasítja el, de a jelen pillanatban jobb megoldásnak látná a jelenlegi atomerőmű élettartamának – jelenleg a 2030-as években lejáró üzemidejének – további meghosszabbítását. Paks I ugyanis már valóban olcsón termel, hiszen a tőkeberuházás rég megtérült, „mindössze” az üzemeltetés, a karbantartás, a fűtőanyag [és a kiégett fűtőelemek kezelése – a szerk.] jelent költséget. Így, állítása szerint, a meglévő paksi erőműben minden egyes plusz évnyi áramtermelés 170 milliárdos értéket jelent.
És ami még fontosabb: a technológiai számítások és létező példák alapján biztonságosnak tekinthető tízéves hosszabbítás esetén húszévnyi gondolkodási időt kaphatnánk. Így higgadtabban, kapkodás nélkül és megalapozottabban lehetne kitalálni és megtervezni, milyen optimális energiamix biztosíthatja a jövőben gazdaságosan és biztonságosan az energiát a jövőben az ország számára.
Az összefoglalót írta: Horváth Gergő, GreenDependent
Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. márciusi (105.) számában.
Forrás: Vasárnapi Hírek, 2018. február 17.
Képek forrása: Pixabay, Portfolio.hu